Bodrogi Gyula – Mostantól: minden évben 90 Kulcsár Gábor 2024. 05. 19., v - 13:59 Senki ne kérdezze tőle: Hogy van, művész úr? Vagy azt: Hogy van, Gyula bácsi? Azóta, hogy betöltötte a nyolcvanat, aztán a nyolcvanötöt, most meg a kilencvenet, nem igazán örül az ilyenfajta érdeklődésnek. Nem is foglalkoztatja a kora. Fütyül rá. Ha erről faggatják, mindig azt feleli: „Harmincnégyben születtem.” A leghétköznapibb kérdésre pedig most az a válasza: „Hogy vagyok? Hát hogy volnék? Hogy lehetek az elmúlt hónapok történései után? Vacakol a motor, ami hajt, törtem és repedtem, napról napra, újra és újra össze kell szednem, fel kell építenem magam. Szerencsémre ketten is állnak mellettem. Angéla, aki negyven éve a párom, és a Jóisten, a vigyázóm. De fogalmazhatok úgy is, hogy Angéla az Istenem. Az Istenasszonyom.” Ült Bodrogi Gyula ragyogó arcú születésnaposként a Nemzeti színpadának jobb sarkában kalapban, elegánsan, finom színekben, ahogy az nagy művészhez illik, de korát meghazudtolóan fick...