1965-ben vadonatúj szakasz kezdődött az életemben. Megtaláltam azt az iskolát, ami tetszik nekem, amiben jól érzem magam. Végre azt csinálhattam, amire gyerekkorom óta vágytam, amiről álmodtam. Felébredtem. Lehet, hogy színész leszek?! Már a gimnáziumban is felléptem, mindegy volt, mit kell mondanom, akármilyen anyagot kaptam a tanártól, boldogan előadtam. Szavalóversenyt nyertem Radnóti Szerelmi eklogájával. Egyszer a III. Richárd kezdő monológját a hitelesség kedvéért sántán alakítottam. Faragó Miklós barátom szerint jobb lábbal sántítottam befelé, és bal lábbal kifelé. A mai napig cukkol vele. (Szép Szó)