<pKevés olyan sűrűn, mégis aligha sikeresen definiált építészeti fogalomról beszélhetünk, mint a posztmodern építészet. (Akkor is, ha posztmodern áramlatok történeti leírásában az építészeti posztmodern talán a legegyértelműbb.) Számos kérdés adódik. Egyáltalán érdemes-e definíciós igénnyel fellépni a posztmodern kapcsán? Ha igen, hogyan tekintsünk rá? Egy autonóm sílusként, amely az egyhangú dogmatizmusok szétforgácsolásával elhozza a többszólamú, játékos és befogadó építészetet? Vagy válságtünetként? Szorongó manierizmusként, amely a harmónia helyett a zajt és a káoszt keresi? A képzelőerő felszabadulásaként, az építészethez való viszony megújulásaként vagy az ötlettelen múltbarévedés hagymázas teóriákba foglalt rossz kifogásaként? Forradalomként vagy restaurációként? Kritikaként vagy megalkuvásként? Történelemként vagy jelenként? – Negyedik alkalommal hívjuk közös gondolkodásra olvasóinkat!</p