Trill Zsolt, aki a múlt héten – méltán – kapott Kossuth-díjat, berobbant a „köztudatomba”. Puck szerepében a Szentivánéji álomban, fél ház előtt is szinte szétvetette a Józsefvárosi Színház falait, ahol a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tán először vendégszerepelt Budapesten. Nem volt nagy az előzetes érdeklődés, nemigen tudtuk mi fán terem ez a csapat. Ám akik ott voltak, mind jobban érdekelte az előadás, amit Vidnyánszky Attila rendezett, sajátos mozgásrendszerrel, erőteljes stilizációval, jócskán groteszkbe hajlóan. Trill örökmozgó rosszcsontként nyughatatlanul rengetegszer keresztül-kasul benyargalászta a színpadot, fékezhetetlen, akrobatikus kunsztokkal, mint akit nem különösebben köt a gravitáció. Csaknem szétvetette az energia és a tehetség. Minden pillanatában figyelni kellett rá. Messze volt a tökéletestől az előadás, de igen magas volt a hőfoka, sugárzott belőle a színészek hite abban, amit csinálnak, netán abban is, hogy színházzal meg lehet váltani a vilá...