Álmomban anyut másodszor is deportálták. Úgy ötven évvel az első után. A tágas teremben (kopár vasúti várónak tűnt) nem is voltak olyan sokan. Anyu arcán leírhatatlan, felfoghatatlan, végzetes, végletes, végtelen kétségbeesés ült. A valóságban akkor láttam ehhez hasonlót, mikor mentő vitte a kórházba, ahonnan soha nem tért haza. Most, itt, a váróteremben egy ő korabeli, […] Olvass bele!