Vidnyánszky Attila Bánk bánja. Nem a korabeli „hősszerelmesek” és „drámai szendéik” számára írott darab ez, annyi bizonyos. Katona József remeke nemcsak elpanaszolja a nemzeti sorsunkat, de meg is éli és halja, fel is vállalja alaposan, ahogyan mi az ilyesmit már vállalni szoktuk. Egy sokra szánt, tehetséges kecskeméti fiúnak a magas vérnyomástól megduzzadt, nagy szívéből kiszakadt, véres, de mégsem forradalmi, még kevésbé „rendszerváltó” mű ez. Sokkal több annál. „Paradigma-váltó” és „nemzeti tudat teremtő”, mondanám, ha nem szégyelleném annyira, hogy valójában még mindig nem találtunk egy magyarul is elfogadható nevet erre a régóta halogatott, megváltó lépésre.