Az idén 250 éves líceumi oktatás utolsó évtizedeire való visszatekintésünk legszubjektívebb része lesz talán ez a mostani. A személyes élmények szemüvegén keresztül azonban egy olyan kép jelenhet meg, ami bár töredék, részét képezheti a múlt kutatásának. Munkatársunk közel negyven éves szoros, időnként pedig laza kapcsolata a Líceumban – majd a "kiterjesztett" épületeiben – folyó oktatással elegendő muníciót ad ahhoz, hogy vegye a bátorságot és meséljen erről a 38 évről, ezúttal főként arról az időszakról, amikor főállású oktató – előbb tanársegéd, majd adjunktus volt – az éppen ebben az 1983 és 1993 közötti időszakban nevet váltó intézményben.