A fiatalasszony a kiságy szélén ült. A bolyhos, virágmintás takaró alól pirospozsgás, barna fürtök keretezte gyermekarc kandikált elő. Első, s mind ez idáig egyetlen gyermekük volt ez az édes csöppség, aki a maga ötéves, egyedülálló derűjével oly sok fájdalmasan szép és varázslatos percet hozott már az életükbe. Vizsgálatokkal és fejlesztésekkel tarkított örömteli órák, a játszótéren töltött önfeledt hancúrozások, amelyeket egyre ritkábban zavart meg egy-egy rajtuk felejtett homlokráncoló tekintet. Kislánya napsugárrá változó arca, amikor elmosolyodott, a bizalommal teli ölelések, amelyeket boldogan osztogatott, olyan széppé tették az életüket, mint azelőtt soha. Ki hitte volna, hogy így alakul majd a sorsuk?