Nagyapám mesélte még az átkosban, hogy a kapitalizmusban nem kellett mindenkinek dogoznia. Voltak olyan tehetős emberek, akik vagyonukból részvényeket vásároltak szép, nagy mennyiségben, és amikor láblógatás után évente egyszer eljött az osztalékfizetés napja, akkor szépen levágták részvényeikről az osztalékszelvényeket, borítékba tették azokat, és pénzre váltották a papírdarabokat. Az értük kapott összegből azután vígan éltek újabb egy esztendeig.