A cím pontosan leírja, ahogyan a művész képei létrejönnek. Csurka Eszter saját fotókból, régi benyomásokból és érzelmi helyzetekből építkezik, majd mindezt sűrű, színpadszerű jelenetekké rendezi. Művészetében a festészet, a fotó, a performansz és a szobrászat nem külön utak, hanem egymásba futó nyelvek. Figurái elmosódnak, átalakulnak, mintha nem egyetlen pillanatot, hanem egy belső változás egész folyamatát hordoznák.