Engedjék meg, hogy valami személyessel kezdjem. Nem, nem a vezetési élményről és a vezetés élvezete közben kiizzadt kilowattórákról és elpazarolt forintokról. Nem. Kissé banálisabb, kissé hétköznapibb, sokkal inkább szánalmasabb történetet osztok meg. Mindkettőt ebben az autóban éltem meg, úgy, hogy ez az elektromos Dobló nagyjából a 2500. tesztautó az életemben. De mégis két dolog most történt meg velem először. Nevetségesen hangzik, de megtörtént: bezártam magam a raktérbe. Dunaújvárosba egy hokimeccsre érkeztem, elkésve, rohanva, végsebességgel haladva (138 kilométer/óra az autó sebességmérője szerint). Eddig nincs gond, a hokis cucc kényelmesen elfért a raktérben a kikötött biciklim mellett. Raktere van a Doblónak, tehát a hokis táskám messze előrecsúszott a rohanásba, be kellett másznom érte. Az ajtó azonban becsukódott mögöttem, de olyan szerencsétlenül (a zár összekattant, de résnyire mindkét szárny nyitva maradt, a kezem kifért volna rajta, de a testem nem), hogy a belső kil...