Gazdiként gyakran érezhetünk bűntudatot, ha a kutyás parkban kedvencünk inkább a lábunk mellett ül, miközben a többiek önfeledten hancúroznak. Ilyenkor önkéntelenül is feltesszük a kérdést: „Vajon az én kutyám magányos? Kellene mellé egy állandó játszópajtás?” Az emberi barátság fogalmát gyakran rávetítjük kedvenceinkre, ám a tudomány és a kutyapszichológia szerint a válasz korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk.