Az unatkozás gyerekként nem hiány volt, hanem tér: idő gondolkodni, próbálkozni, várni és kitalálni. A lasabb tempó segített abban, hogy a gyerekek megtanuljanak egyedül is jól lenni, saját ötleteket szülni – és közben észrevétlenül fejlődni. Amikor még unatkozni kötelező volt – és talán jobb is volt így