A sárgabarack tavasszal mindig egy kicsit olyan, mint az a rokon, aki már kabát nélkül ül ki a teraszra az első napsütésben, és teljes meggyőződéssel állítja, hogy itt a jó idő. Mi irigykedve nézzük, mert gyönyörű, tele van virággal, már szinte látjuk magunk előtt a kompótot, a dzsemet, a lekvárt, aztán jön egy hideg éjszaka, és hirtelen mindenki nagyon csendes lesz a kertben.