Megállás nélkül halmozom az újabb és újabb könyveket, viszont hiába fogadom meg, hogy év végéig legalább annyinak a végére érek, mint amennyit hazaviszek, a valóság (például a munkaidő utáni szellemi kimerültség) sokszor közbeszól, én pedig egyfolytában bűntudattal szemezek az olvasatlan kötetekkel. Azt érzem, „le vagyok maradva”, főleg azokhoz képest, akik hetente akár több regényt is befejeznek. Pedig nem az a lényeg, hány könyvet darálunk le, hanem az, hogy mennyire tudunk elmerülni ezekben a történetekben! Erre tanít a slow reading.