Szorongató érzés étteremkritikusként inkognitóban befordulni egy olyan vendéglőbe, ahol ismerősnek mondhatjuk, igaz, rég látottnak a séfet és csapatát. Még nagyobb a drukk, ha rokonszenvezünk a konyhaművészetükkel. Pedig jócskán kilógnánk a világ húsevőinek összetartásáról a tejszínes-garnélás tagliatelléhez és a tabulehsalátához fűződő gyengéd érzéseinkkel, nem beszélve a finn lazaclevesről, ami jó ideje betölti vágyaink mértani közepét. A békési Kira vendéglő ilyesmikkel nem szolgálhat, de nem is férnének meg egy étlapon a füstölt csülkös pacal, a húsos rakott tarhonya és a tejfölös töltött káposzta ígéretével, és persze a cigány szenvedélyben és életigenlésben tobzódó fűszerezéssel.