Amikor öt éve elültettem az atlanti szamócafa (Arbutus unedo) apró csemetéjét, még azt hittem, ez is csak egyike lesz azoknak a „majd egyszer terem” növényeknek, amik végül inkább dísznek maradnak, mintsem desszertnek. Szépen nőtt, zöldellt, virágzott is, de termés… nos, arról legfeljebb álmodni lehetett. Évről évre néztem, ahogy virágba borul, majd nagyjából annyi történt, mint egy romantikus film első félórájában: sok ígéret, kevés cselekmény.