Wirth Abigail a mai generáció szorongásairól – a szerelem ügyetlen ritmusairól, az anyaság kimerítő szépségéről – beszél, miközben művei nem mondanak le az esztétikumról sem. Festményein groteszk és bájos macskák ábrázolásán keresztül boncolja az érzelmi bizonytalanságot, kerámiái pedig újabban monumentális pillangótestet öltenek. Miközben művei aprólékosak, díszítettek és olykor meseszerűek, valójában nagyon is a jelen pillanatban gyökereznek: abban, ahogy ma próbálunk helytállni, szeretni, alkotni és nem szétesni. A héten vele randiztunk.