A Bakony alján lassan, de biztosan változik valami. A reggelek hűvösebbek, a köd tovább marad a völgyekben, a szél időnként idegen irányból fúj. Az emberek ilyenkor megérzik: a természet készül valamire. Az égen ugyan még nem gyűlnek komor felhők, de a város felett már más a fény, mint néhány hete.