A légtornászat mint metafora végigkíséri a magyar irodalmat: Karinthy Kosztolányi stílusát, Babits az élet veszélyességét, Pilinszky az érzelmek ingadozását azonosítja vele. Krúdy, Füst Milán, Esterházy is felhasználja a képet. A légtornászok bravúrja ókori freskókon és mai fesztiválokon egyaránt lenyűgözi a közönséget, ám Karinthy szerint a napszámos munkások teljesítménye legalább ilyen bátor – csak taps nélkül.