Mária és József fia volt, csak nem Betlehemben, hanem Komáromban született, egy néma házban, ahol a falak titkokat őriztek, és az asszonyok gyermekkoporsókról suttogtak könnyezve. Most itt állok, a templomtorony alatt, amellyel együtt nőtt fel Ásvai Jókay Móric, amellyel „egymást látták kamaszodni”. Amikor a csend áttetszővé válik és a múlt feloldódik a jelenben, hallom a szekeresgazdák díszláncainak csilingelését és a nők szoknyájának susogását, éppen úgy, ahogy azt a gyerek Jókai is hallhatta az istentiszteleteken. Belépek a református templomba, leülök a Jókai család nevével megjelölt padba. A Jóisten segítségét kérem utamhoz, amely ezúttal a gyerek Jókai lába nyomán halad Komárom zegzugos utcáin. Itt még a kövek is történeteket mesélnek. A lélegzetemet is visszafojtom, hogy mindent tisztán halljak, s aztán elmesélhessem önöknek, akik ezeket a sorokat olvassák.