Az 1990-es évek elején, Párizsban találkoztam Matei Cazacu román származású francia bizantológussal és Drakula-szakértővel, aki a Sorbonne-on és az INALCO-n tanított, emellett kutatóként dolgozott a francia Nemzeti Tudományos Kutató Intézetben (CNRS). 1973-ban hagyta el Romániát. Ugyanazon a bukaresti egyetemen végzett, mint én, így hamar megtaláltuk a közös hangot. A rendkívül barátságos történész meghívott a tanszékére és ebédre is, a Sorbonne diákmenzájára, ahol évtizedeken keresztül, Emil Cioran, a francia–román író naponta megjelent, akit végül a menza tiszteletbeli tagjává választottak.