Meseszerű egyéniség. Ha gyerek volnék, talán úgy képzelném, hogy néha felröppen a város fölé, vörös haja szerteszét rebben a fellegekben, ide-oda rakosgatja a repülőgépeket esztétikus sorrendiségben, aztán a légtérből szemügyre veszi a várost, integet, majd landol a bábszínházban, rábeszél egy-egy ott fekvő hajléktalant, hogy menjen kicsit odébb a gyerekközönség útjából, aztán játszik, rendez, intézkedik, a Kocsis Rozi színei és illatai