Sokak számára a bringázás egyet jelent a boldog kiteljesedéssel és a szabadság élményével. Vannak, akik a teljesítőképesség határait szeretik ostromolni. És vannak, akik rá sem bírnak nézni kerékpárjukra - pedig nemrég még a legelszántabb bringások közé tartoztak, vagy oda szerettek volna tartozni. Mi okozza a halogatást, a lelki restséget, a kiégést? Hogyan vegyük rá magunkat, hogy bringára üljünk, amikor elménk hallani sem akar róla?