Kiöregedett szőlőskert helyén kelt életre ez a simogatóan kedves oázis. Nincs benne semmi extra, mondhatnánk. De amikor belesétálsz a virágtengerbe, körülölelnek a légiesen ringó virágok, a kerti lócán üldögélve ki se látszol belőle, akkor tényleg azt érzed, hogy elmerültél egy lágyan ölelő virágtengerben. Sorra veheted, hogy ilyen is van nálad, meg olyan is, de mitől lett ez az egész mégis olyan megkapó, hogy akár több száz kilométert is megéri utazni érte?