Szinte barátom lett José Arcadio Buendía. Elolvastam egyszer, kétszer, hétszer a Száz év magányt, és rajongásig szerettem Gabriel García Márquez varázslatos mondatait, mesebeli, vagy nagyon is valóságos életképeit. Szerettem a színpadon is, ahogy megelevenedett a könyv és ön, drága művésznő. Pilart játszotta. S akkor azt gondoltam, hogy bizony Márqueznek, a kolumbiai írózseninek tökéletesen igaza van, A LEGIGAZABB SZÍNÉSZNŐK EGYIKE: PAP VERA TRAGIKUS ÉLETTÖRTÉNETE