„Én nem hittem benne, hogy létezik igazi. Beértem volna egy átlagos, normális férfival, fáradt voltam a szenvedélyhez. Munka után főztem, éjszaka kimutatásokat meg táblázatokat készítettem, a konyha és a nappali közötti útvonalon játékokat és apró szemeteket szedegettem fel a földről, szülői értekezleteken gubbasztottam, beteg gyerekekkel ültem otthon, és hetekig nem szőrtelenítettem a lábamat. Nem láttam magam előtt az igazit, amint belép ebbe a káoszba, férfiasan körbe hordozza a tekintetét, és hirtelen helyükre kattannak a dolgok."