A Kazinczy utca környékére budapesti lakosként az ember csak akkor megy, ha nagyon muszáj. Brit legénybúcsúk és a világ minden nyelvén beszélő táblákat és esernyőket követő csoportok hömpölygésében, a macskaköveken billegve nem könnyű az építészeti értékekre figyelni, pedig a falak rengeteg történetet tudnának mesélni.