A Duna parton ülök és azon gondolkodom, hogy mikor néztem utoljára végig egy naplementét. Kényszeredetten nézem, ahogy eltűnik egy ház mögött, ahogy a tévé antennák szép lassan felnyársalják. Kiégeti a szemem, néha már lilában játszik a fénye, de látni akarom, ahogy mozog. Néha azért félrenézek. Feladom, mint mindig. Picit nézem a vizet. Megnyugtat. Persze végül … Drámakirály – Forró a város