Hosszú sorban vonul, kígyózik, tolong a násznép, elhagyja a színt, hogy aztán újra és újra visszatérjen oda. Ott mindenki megáll, vár, vagy éppen berendezkedik, jól érzi magát – ám menni kell tovább, vonulnak egyre, miközben szól a zene. Mulatságos, de bizarr képek sorozata rajzolódik ki így – biztos vagyok abban, hogy a legtöbb néző emlékezetébe e képek égnek bele leginkább Silviu Purcarete Nemzeti Színházi rendezéséből. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.