Alkonyat idején,mikor eső permetegfátyla fed be mindent,mikor hűvös párábantompa fény fogy,mikor a színek fáradt,bágyadt szürkévé kopnak,mikor állok, ázott lélekkel,és te távolodsz,mikor állsz, ázott lélekkel,és távolodom.Alkonyat idején,mikor nincs fény,ami visszacsillannatócsák vizében,szemed tükrében,szemem tükrében,mikor a Föld megáll,nem forog,és állnak pályájukon a csillagok,mikor nem futaz egér után a macska,és nem zuhan semmia feketelyukba.Mikor csak esik a szürkecsend, a végeső,csukva a szemem,mert késő, minden késő.