„Anyám mindig fel volt készülve a legrosszabbra. Ha az ember elfelejt félni, egy váratlan pillanatban úgy zuhan ránk az élet, hogy ott maradunk kiterítve, mint nagyapám medvebőre a nappali közepén, és csak nézünk ki a fejünkből, hogy mi van. De akkor már késő lesz.” E heti novellánkban egyszerre sejlenek fel egy többgenerációs családtörténet fejezetei és a 20. századi magyar történelem traumatikus eseményei.