Úton Károly Beáta 2025. 03. 18., k - 15:57 Ingázom. Esténként, lapzárta után az év nagy részében már sötét van, vörös lámpák lávafolyama hömpölyög előttem az autópályán. Részese vagyok a személytelen áradatnak. Néha egy-egy elpusztult madárra vetül a fény a padkán. Az állatok úgy érzik, hogy az autóktól nem kell tartaniuk: nem lőnek rájuk, nem próbálják csapdába ejteni őket. Ebben a hamis biztonságérzetben az ölyvek csak az árokban mozgó egérre fókuszálnak. Elrugaszkodnak a sztráda menti fa ágáról, és összetalálkoznak egy kamion szélvédőjével. Esténként a reflektorok megvilágítják a menetszél mozgatta, kitekeredett, törött szárnyakat. A reggel más! Főleg, miután lekanyarodik az emberfia a sztrádáról. Egy vörös vércse mindig ugyanazon az út menti fán pihenve sütkérezik a kelő nap fényében, hogy aztán hosszan szitáljon a magasban. A vércsék vadásztechnikája kifinomultabb, mint az ölyveké. Nem láttam még elütött példányt. Az út menti keményfaliget aljnövényzete egy évnyit változik ilye...