Veletek vagyunk! Kulcsár Péter 2025. 03. 10., h - 19:09 Böjti szelek fújnak, felkavarják az indulatokat és az emlékeket. „Milyen kár, hogy ilyen kevesen jöttetek el!” – nyugtázta annak idején a tanítónő, amikor meglátott bennünket a kapujában. Álmosan pislogtunk, korán keltünk, hogy segítsünk az idős asszonynak kigyomlálni a túlszaporodott bársonyvirágot az előkertjében, de már érkezéskor megrótt bennünket. Akkor szembesültem azzal, hogy a szép nevű sárga virág tulajdonképpen a büdöske, azért ültetik, hogy elriassza a kártevőket. Jó pár évig nem kedveltem az egynyári növényt, amelyből akkor bármennyit szedhettünk volna magunknak. De minek? Később nemcsak a büdöskével gyűlt meg a bajom, hanem azzal is, ha valamit bársonyosnak neveztek. Mert a puhaságot, szelídséget takaró kifejezés minden egyéb szennyet és mocskot eltakart rendszerváltáskor. Ki hitte el, hogy a leváltott garnitúra valóban eltakarodott? Most, hogy ismét ott állunk a tereken, fáj, ha valaki megjegyzi: milyen kár, hogy ...