Nem először fordult már elő hasonló (no meg olyan is, hogy egy úriember borízű hangon, káromkodásokkal cifrázva serkenti kollégáját a munkavégzésre – természetesen mikrofonba harsogva), de azért a 6.50-es időpont miatt ez különösen emlékezetes maradt. Az ember még durmolna egy pirinyót a felkelés és munkába indulás előtt, amikor is a fülébe hasít valami irgalmatlan zaj a Mártírok útján. Oké, nem a belváros, de mégis. És igen, egy köpésnyire van a vasút, ám talán mégsem kötelező nyomni azt a dudát. Bocsi: kürtöt. Egy mozdony kürtje szólt cefetül egy percen keresztül. Találgattuk, mi történhetett, vajon így ellenőrzik-e, hogy minden rendben, és akkor nyilván fátylat rá, hiszen csak a baleseteket akarják megelőzni. Vagy csak ráfeküdt az álomittas mozdonyvezető – ez is bocsánatos bűn lehet. A gépműhelyben egyébiránt javítják és tárolják a mozdonyokat. Megkérdeztem az ottani viszonyokat, szokásokat jól ismerő havert, vajon mi történhetett, mire először azt a választ kaptam, hogy egy koll...