A mérkőzés után Tóth László, a szentlőrinciek szakmai vezetője úgy fogalmazott, egy nagy győzelem után jött egy kis győzelem. Lehet, hogy igaza van, de mi inkább úgy látjuk, hogy egy remek játékkal kivívott gyönyörű csákvári diadal után jött egy kevésbé szép meccsen (őszintén: sokkal csúnyább, unalmasabb) kiharcolt hazai siker. De mindegy is, hogy szép volt, vagy sem, a lényeg az, hogy a Szentlőrinc megint győzött! Az első félidő teljesen eseménytelenül telt el, kész szerencse, hogy a napocska kellemesen sütött, így jó volt a lelátón ücsörögni. A második félidő már sokkal izgalmasabb volt. A 63. percben Hajdú Roland harcolt ki egy tizenegyest a házigazdáknak, és bár mindenki azt hitte, ő is lövi a büntetőt, lecserélték, és az éppen beálló Tóth-Gábor Kristóf lépett a labda mögé – hideg láb ide vagy oda, magabiztosan vágta a labdát a jobb alsóba (1-0)! A hátralévő közel harminc percben a vendégek igyekeztek egyenlíteni, a lőrincieknek pedig többször is volt esélyük arra, hogy növeljék...