A szoba magánya, és az egyedüllét csendje. Ez jutott Moldova György özvegyének, Palotás Katalinnak valahol a város tetején, a Kútvölgyi kórház egyik osztályán. A televízió afféle háttérzajként szól olykor. Máskor pedig a gyógytornász mosolya és a nővérek figyelmessége jelentik a külvilággal való kapcsolatot.