Nem tudom, te hogy vagy vele, de én gyerekkoromban is már elég furcsának éreztem magam. Emlékszem, hogy az oviban sokszor inkább egyedül játszottam, mert a többiek játékai nem igazán kötöttek le. Például órákig elvoltam egy kis műanyag koporsóval, amibe egy játékvámpírt lehetett fektetni, és teljes meggyőződéssel temetési szertartásokat rendeztem neki. Fogalmam sem volt arról, hogy, van-e bármi "gond" velem, én csinálok valamit rosszul vagy…