Még mindig tökéletesen emlékszem; esős, szeptemberi este volt, csütörtök. Az égen sötét fellegek hömpölyögtek, a levegőben mintha ott lett volna valami különleges feszültség, amit az ember csak akkor érez, amikor valami igazán emlékezetesre készül. Aznap este minden apróság, az eső monoton kopogása, a mozi sötétjében terjengő pattogatott kukorica illata, a kabátok susogása is mintha előre jelezte volna, hogy ez az élmény örökre belém fog égni.…