Nádasi Krisztina: Bori gyereke
– Tolja, anyuka!– De nagyon fáj!– Mert, mire számított?A szülészorvos elégedetlenül csettintve felegyenesedett, Bori mellé lépett, és mindkét kezével ránehezedett a nő hasának tetejére. Ketten nyomtak.– Látom a fejét! – kiáltott a dúla. – Hű, jó szőrös – tette hozzá.Bori nagyot fújt.– Na még egyet! – buzdította az orvos.A nő apait-anyait beleadott, a dúla azonban nem biztatta, meg sem szólalt, pedig Bori érezte, hogy a baba kicsusszant. Azok ketten ott álltak a szülőágy végében, Bori két térde kitakarta őket, csak a fejüket látta. Az orvos a gyereket nézte.– Azt a rohadt – kezdte, aztán összerezzent. – Bocsánat.– Mi az? – nyögte Bori.– Nem is tudom.A nőben megállt az ütő.– Beteg? Ó, istenem, hisz az ultrahangon is mondták, hogy rövidecskék a kezei, lábai…A dúla takaróba bugyolálta a gyereket, és az orvosnak adta, az meg Bori mellére tette.Bori felvisított.– Micsoda otromba tréfa ez?A mellén egy pandakölyök feküdt.– Hol a gyerekem? – ordított Bori.A szülész egyik lábáról a másikra ál...
- Hirdetés -