A magyar és a többi kelet-európai ország történelmének fordulópontja a megkésett és felemás kapitalista átalakulás. A feudális rendszerből polgári berendezkedésre változott, „szervesen” fejlődött nyugat-európai társadalmaktól eltérően Keleten „kettős társadalomszerkezet” alakult ki. Az egyik a nyugatihoz hasonló, modern polgári, a másik a konzerválódott „nemzeti” társadalomrész, amelynek legfőbb jellemzője, hogy kívül rekedt vagy megakadt a polgárosulás különböző szintjein.A hazai polgárosodottsági index szerint még ma is csak a társadalom 5 százaléka él polgári létben, 25 százalék tartozik a polgárosuló csoportokhoz, de 70 százalék minden vonatkozásban távol áll a polgári életminőség szintjétől. Az egymással ellentétben álló, politikai szempontokból is elkülönülő tömbök létezése egy évszázad óta akadályozza az egységes polgári nemzet létrejöttét, és egymás elleni, meddő küzdelmekbe vezette az országot.