A Liliana legyőzhetetlen nyara szokatlanul szabálytalan könyv. De hát szabálytalan a szerző gyászfeldolgozása is. Sőt, maga a halál, amivel szembe kell néznie: húga elvesztését, meggyilkolását három évtized távlatából igyekszik rekonstruálni. Mert Rivera Garza e dokumentumregényben a saját igaz történetét írta meg, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. És a nem múló fájdalom, a csillapíthatatlan Don Quijote-i igazságkeresés felülír minden írói logikát, minden logikus szerkesztést. Nem hagyja, hogy „kényelmesen” a szokásos mederben haladva olvashassuk az oknyomozást. Rivera nem akarja szép kerekké formálni húga történetét. Fittyet hány a műfaji keretekre. Itt nem a narratíva a fontos, hanem a feltárás maga. Paradoxmód ez szippant be mégis, ez az eltökélt, semmi mással nem törődő megérteni akarás, ez a jogos monománia. Rivera testvére áldozattá válására fókuszál, ennek rendeli alá magát.Valami baljós árny már a kezdetektől belengi húga párkapcsolatát. Sőt, utólag kiderül, a „tox...