Egy fikciós történetben mi most együtt fekszünk valahol, igazából nem is írnék mert már hajnali 3 óra körül járunk és Te úgy sem engednéd, hogy ilyen sokáig fent maradjak. Vagy csak szimplán veled lennék eltelve. Már a gondolata annak, hogy belegondolok, úgy aludnánk mint ahogy mindig vágytam, ringatnál a karjaidban, abban a finomra hangolt két karodban, olyan lágyan mint mindig.