gyerekkorombananyám gyakran megparancsoltaürítsem ki a zsebeimet mert ő nem fog napestig kotorászniépp elég hogy mosni kellilyenkor mindig előkerültlegalább három kavicsegy kőkemény tejkaramellanéhány biztosítótűkét-három gyöngyházfényű gomblepréselésre váró elfelejtett növénypotyadékvoltaképpenegy teljes hét koppant az öreg fenyőasztal lapjánhárom kavicsot sokáig őrizgettemmeg voltam róla győződve hogy csak együtt érvényesekamikoregy kislány elkérte őketujjperceimet is neki adtamvigyen mindent ami összetartozikazóta üres zsebbel járok