Én életemben először ötvenévesen láttam közelről halottat: az édesapámat. Nem volt ijesztő, sem megrázó, inkább valamiféle megnyugvás töltött el. Megértettem, hogy mindannyian így fogunk járni, ez a világ rendje, és nem titkolni kell vagy rettegni tőle, hanem megbékélni vele. Kedvenc plébánosunk azt szokta mondogatni: ha egy temetésen kisgyereket lát, mindig kezet ráz vele, és megdicséri, … Ungváry Zsolt: Gépesített öngyilkosság