A babakori fotóimon a pufók arcú kiskirálylány után többnyire az általában mögöttem sorakozó állatkertre csodálkoznak rá a legtöbben. A plüss cicák, kutyák, majmok és vízilovak kis túlzással, de tonnaszámra dőltek ki annak idején a rácsos ágyból. A legkedvencebbek később vetésforgóban kísértek az óvodába, a címkéjükre anyukám a jelemet is felrajzolta, hogy mindenki tudja, az éppen ügyeletes plüsstárs hozzám tartozik.