Bármerre is néztem, véget nem érő köd borult a városra. Egyre nehezebbnek tűntek a lépteim, a beszívott levegő mintha többé nem az enyém lett volna. Hideg volt. Tudtam, de már nem éreztem. Kezdtem megnyugodni, mintha csak egy csapásra mindent átjárt volna a végtelen összhang. Talán egyszerre vagyok a világ közepén és annak legvégén? Ha a város üzenni akar nekem, talán épp az egyik gondolatát hallom.