Egyszerűen nincs annál szabadabb érzés, mint hátrahagyni csapot-papot, felpattanni egy motor nyergébe, szólni az ismerősöknek, hogy majd jövök, aztán nekiindulni a nagyvilágnak. Az embert ilyenkor valami fenséges, ősi ösztön hajtja és a vágy, hogy legyen valahol máshol, ahová nem a kötelesség, hanem a pillanatnyi szeszélye vitte.