„Anya, neked már négy gyereked van!” – közölte a kisfiam múlt vasárnap, amikor az unokahúgom elé mentünk a vasútállomásra, hogy az első éves egyetemistát beköltöztessük a fővárosi kollégiumba, ahol reményei szerint legalább három évet fog tölteni, mire elvégzi az alapképzést (BA), és utána talán a mester szakot (MA) is. Izgatottan ingáztunk a kelenföldi kijelzőtábla és a peron közt, mire pályahibák miatt félórás késéssel befutott a Mecsek IC, és megérkezett Hanna. Törékeny kis termete eltörpült a hatalmas túrahátizsák alatt, kezében gurulós bőrönd és kispárna, ami, mint később másoknál is láttam, kötelező kollégistakellék, akár az óriásplüss. Így kicsit még a gyerekszoba is velük költözik a szülői házból az első önálló lakóegységbe.