Nem szeretném. Megállok a fordulóban, nyitva van az ajtó. Apám kezd mérges lenni, közben átsuhan az arcán a félelem. Véres, mondja, tele van vérrel. Nem akarom megnézni, el tudom képzelni, hogy milyen lehet. Apám fogja magát, és beránt maga mellé. Szűkös a hely, nálunk külön van a vécé a fürdőszobától. Állunk egymásnak feszülve, lenézek, nincs benne más, csak vér, a többit biztos letakarította. Nem erőlködtél nagyon? Ez jön ki a számon, nem tudok másra gondolni, arra meg próbálok nem, hogy apám húsz percet ült bent, és olvasott, miközben csöpögött belőle a vér. Halkan öklendezem, nyelem vissza a nyálam. Ha apám perverz lenne, akkor ezt úgy is kódolhatná, hogy megkívántam a vérét, ezért túl sok nyálat termelek. Kötelességtudóan nézem, amíg apám rám nem szól, hogy most már elég. Nem húzzuk le, otthagyjuk a csészében, mint valami bizonyítékot, amire később vissza kell majd térni. Felhívja anyámat, elmeséli neki az egészet onnantól kezdve, hogy kiválasztotta az újságot a boltban. Letesz...